Egy házi kiszolgáló zümmög nálam a kamrában, és pont az a dolga, hogy soha ne kelljen vele foglalkozni.
Ehhez viszont nagyon is foglalkozni kell vele. A naptáramban ott van havonta egy fél óra, amikor végignézem a lemezek állapotjelzőit, átfutom a hibanaplót, és visszatöltök egy mentést, hogy lássam, tényleg működik-e. Ilyenkor mindig eszembe jut, hány kétségbeesett hozzászólás születik eltűnt fájlokról és néma gépekről, miközben a gond egy havi fél órával elkerülhető lett volna.
A gépek nem attól mennek tönkre, hogy sokat használjuk őket, hanem attól, hogy sosem nézünk rájuk. Egy alkatrész addig bírja, amíg a körülményei elviselhetők, és ez a mondat nagyjából mindenre igaz, aminek forgó része van. A vasnál ez ráadásul látszik is: a kopás első jele majdnem mindig valamilyen zaj, amit hetekig hallunk, mielőtt az igazán komoly gondok következnének.
A kamrában egyszerű dolgom van, mert ott elég egy naptárbejegyzés, a hétvégi kerti munkánál viszont egy egészen másfajta motorral gyűlt meg a bajom.
Az öreg láncfűrészünk a tavaszi metszéskor kezdett furcsán viselkedni. Hidegen csak sokadszorra indult el, terhelés alatt fogyott az ereje, a lánc pedig gyorsabban melegedett, mint korábban. A vágás után a fém szinte sercegett, és a fűrészpor is másképp jött, csomósan, nem szépen, egyenletesen.
Már azt terveztem, hogy beviszem a kisgépszervizbe, és félretettem rá annyi pénzt, amennyibe egy komolyabb javítás szokott kerülni. Ekkor jött szembe a szomszéd utcában lakó ismerősöm, aki évek óta kertigépek javításából él, és mielőtt bármit mondhattam volna a tünetekről, feltett egy kérdést: mit teszek a keverékbe.
Kiderült, hogy évekig azzal a kétütemű olajjal tankoltam, ami éppen kéznél volt. Ő javasolta, hogy szaküzletnél nézzek szét, ne a legközelebbi polcnál, mert a kenőanyag ugyanúgy alkatrész, mint a gyertya vagy a lánc.
Az olajwebshop.hu oldalán találtam meg a stihl kenőanyagokat, és először azon lepődtem meg, mennyiféle van belőlük. Külön kétütemű motorolajok a keverékhez, köztük a HP, a HP Super és a HP Ultra, mindhárom JASO-FB minősítéssel. Aztán a lánckenéshez a BioPlus és a ForestPlus, a gépek kenéséhez pedig a SynthPlus. Addig őszintén azt hittem, hogy egy láncfűrészhez egyféle olaj kell, és kész.
A márka történetéből is megjegyeztem pár dolgot. A Stihl leírásuk szerint több mint 85 éves múltra tekint vissza, és ma több mint 160 országban van jelen a motorfűrészeivel. Nekem ez azért volt beszédes, mert a számítástechnikában is pont ezt keresem: nem az érdekel, melyik gyártó hirdet nagyobbat, hanem az, hogy tíz év múlva is kapok-e hozzá alkatrészt és leírást.
A gépes világban erre külön szavunk is van, csak úgy hívjuk, hogy támogatás. Egy alaplap akkor jó vétel, ha három év múlva is jön hozzá firmware, egy tápegység akkor, ha a gyártó nem tűnik el a garanciaidő felénél. A Stihl kenőanyagainál ugyanez a logika működött nálam: nem attól lettem nyugodtabb, hogy ismerős a név, hanem attól, hogy pontosan látszik, melyik termék mire való, és milyen minősítés áll mögötte.
A rendelésnél az olajwebshop.hu szállítási táblázatát néztem meg elsőként, mert ilyesmiben szeretem előre tudni, mire számítsak. 5 000 forint alatti rendelésnél 1 990 forint a futár, 5 000 és 14 999 forint között 1 490 forint, 15 000 és 29 999 forint között 890 forint, 30 000 forinttól pedig a táblázatuk szerint díjmentes. Bankkártyával fizettem a webshopban, és az egész nem tartott tovább négy percnél.
A láncfűrész azóta elsőre elindul, és a nyári metszés fele annyi ideig tartott, mint tavasszal. A szerviz elmaradt, a pénz megmaradt, a kertben pedig végre nem az bosszantott, hogy húzogatom az indítózsinórt. Az olajwebshop.hu oldalát azóta a könyvjelzők között tartom, közvetlenül a hardverboltok mellett, mert kiderült, hogy a havi fél óra karbantartás és a jó kenőanyag ugyanannak a gondolkodásnak a két oldala.