Egy nyári rendezvényen sétáltam, ahol a zene, a nevetés és az ételillatok teljesen összekeveredtek a levegőben.
Aki programozással foglalkozik, pontosan tudja, milyen az, amikor órákon át csak a monitor fénye, a kódsorok és a billentyűzet kattogása létezik. Egy idő után beszűkül a tér, a gondolatok is elkezdenek ugyanazon a logikai körön keringeni, és észrevétlenül elfárad nemcsak az agy, hanem az ember egésze. Ilyenkor az egyik legüdítőbb dolog egyszerűen felállni, kilépni az ajtón, és kimenni megmozgatni a végtagjait.
Ugyanilyen fontos az is, hogy a programozó időnként lehetőleg emberek közé menjen. Egy kávézó zaja, egy közösségi tér nyüzsgése vagy egy baráti beszélgetés teljesen más ingereket ad, mint a magányos munka. Az ember ilyenkor kilép a saját logikai buborékjából, és új nézőpontokat kap – még akkor is, ha nem szakmai témáról beszélget. Ezek az impulzusok frissítik a gondolkodást, és gyakran kreatívabbá teszik a visszatérést a munkához.
De a legjobban én tényleg a fesztiválokat szeretem, ha mentális restartot érnék el.
Az ember ilyenkor nem is keres konkrétan semmit, csak sodródik a tömeggel, nézelődik, beszélget, élvezi az estét. Aztán egyszer csak megcsapott egy ismerős illat. Friss, meleg, porcukros. Az a fajta illat, amit gyerekkorunk óta azonnal felismerünk, és amitől hirtelen éhesek leszünk, akkor is, ha nem terveztük. Végül egy kis pultnál álltam meg, ami tényleg nem volt nagy, nem volt hivalkodó, mégis folyamatosan álltak előtte az emberek. A pult mögött egy mosolygós árus dolgozott, de a figyelmemet nem ő vonta el igazán, hanem az a kompakt gép, ami mellette szinte megállás nélkül működött. Egyenletesen, pontosan, fáradhatatlanul készítette a kis fánkokat, miközben az árusnak szinte csak figyelnie kellett rá.
Ahogy ott álltam a sorban, azon gondolkodtam, mennyire megváltozott ez az egész az évek során. Régen a fánksütés egy hosszadalmas, olajos, macerás folyamat volt, amit otthon vagy cukrászdákban csináltak. Itt viszont egy minifánk sütő gép végezte el a munka legnagyobb részét, gyorsan és kiszámíthatóan. A fánkok ugyanolyan formájúak voltak, ugyanolyan színűek, és pillanatok alatt elkészültek.
Később megtudtam, hogy ezek a gépek kifejezetten arra készültek az Otex bt. által, hogy rendezvényeken, fesztiválokon, strandokon vagy akár bevásárlóközpontokban is gond nélkül működjenek. Nem igényelnek hatalmas helyet, nem kell hozzájuk komoly konyhai háttér, és nem szükséges több emberes személyzet sem. Ez az egyszerűség az, ami igazán megragadott.
A történet itt már nem csak a fánkokról szólt, hanem arról, hogy milyen lehetőség rejlik egy ilyen megoldásban. Egy olyan vállalkozás képe rajzolódott ki, ami rugalmas, mozgatható, és alkalmazkodik a helyszínhez. A gép dolgozik, az illat odavonzza az embereket, az árus pedig kapcsolatot teremt a vásárlókkal. Mindez, részleteiben a fanksuto.hu oldalon olvasható el, ahol nemcsak a minifánk sütő gép adatairól tájékozódhatunk, hanem egy erre épülő vállalkozás jellegzetességeiről is.
Mennyiben más ez, mint a programozás. Kint dolgozni, a szabadban…
Amikor utánanéztem ennek a világnak, akkor derült ki, hogy itt amúgy nem egyedi esetről van szó. Sokan foglalkoznak ilyesmivel, mert tudatosan felépített rendszer áll mögötte, ahol nemcsak egy gépet kínálnak, hanem egy komplett gondolkodásmódot. A cél az, hogy bárki, aki szeretne belevágni valamibe, kézzelfogható és érthető eszközt kapjon hozzá.
Azóta valahányszor megérzem a friss fánk illatát egy rendezvényen, nemcsak az édesség jut eszembe, hanem az a lehetőség is, ami egy ilyen egyszerűnek tűnő pult mögött rejlik.